Valószínűleg Wilsont már nem kell senkinek se bemutatnom, ugyanis nemrégiben több könyvéről is írtam már, ahol szót ejtettem zsenialításáról. Még ha a Tengely kicsit gyengébbre is sikeredett, mégis jó úton halad afelé, hogy újabb kedvenc szerzőmmé avassam. Ezért is mertem belevágni annak ellenére a Bioszféra könyvébe, hogy tőlem igen messze állnak a témával kapcsolatos dolgok.

(Tovább...)

A Torontóban született kanadai-brit szerző nem tartozik a legismertebb sci-fi írók közé, főleg nem kis hazánkban, de ez inkább tudható be annak, hogy egyszerre foglalkozik blogger és újságírói körökben is, minthogy gyenge regényeket írna. Erre ugyanis már 2000-ben rácáfolt, amikor megkapta a legjobb új írónak járó John W. Campbell-díjat, majd négy évre rá első regényével, a  Down and Out in the Magic Kingdommal büszke tulajdonosa lehetett a Locus-díjnak is. Igaz, azóta több díjjal is bővült a gyűjteménye, az igazi elismerést a Kis testvérrel érte el, melyet már Hugo-díjra is jelöltek, és igaz finalistaként éppen hogy lemaradt, de a John W Campbell-, Prometheus-, Sunbrust- és White Pine-díjakat besöpörte. Szerencsére erre a könyvre már lecsapott a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat is, és milyen jól tette, hiszen a mostanában megjelenő sci-fik egy igen jóra sikeredett példányát vehetjük így kezünkbe.

(Tovább...)

1969-ben Kuczka Péter indította útnak a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatot, mely a magyar és külföldi sci-fi irodalom legjobbjait hivatott összegyűjteni. A sorozat azóta túl van már egy névváltozáson, amikor is a sorozat szerkesztői által összeállított magazin után, 1988-tól Galaktika Fantasztikus Könyvekre keresztelkedett. 1994-ben azonban a sorozat megszűnt, és újraélesztésére egészen 11 évet kellett várni. 2005-ben Burger István segítségével, valamint William Gibson és Bruce Sterling A gépezet című könyvével a sci-fi rajongók örömére tovább folytatta útját a sorozat.

(Tovább...)

A Pörgésnél hosszan ecseteltem mekkora hibát követtem el azzal, hogy a megjelenés után milyen későn találtam rá. Most nem volt ilyen problémám, ugyanis amint letettem, máris a kezembe vehettem a várva várt folytatást, a Tengelyt is.

(Tovább...)

Pedig az 57 éves kanadai író munkásságát már rengetegszer elismerték, például az Auora- vagy a Philip K. Dick-díjjal. A 2005-ben megjelent Spin (Pörgés) című regénye pedig elnyerte a műfaj egyik legrangosabbnak vélt, Hugo-díjat is, melyet az olvasóközönség ítél oda az írónak. Mindezek ellenére valahogy mégis elkerülte a látóterületemet a könyv, viszont amint elolvastam a tartalmát már tudtam, hogy ez aztán a nekem való olvasmány.

(Tovább...)

A Sztrugackij testvérpáros 1961-ben megjelent, az Ugrás a jövőbe című regénye volt az első, mely a Delelő univerzumban játszódik. A későbbiekben még további kilenc mű látott napvilágot, melyek erősen kapcsolódtak az univerzumhoz. Ennek a ciklusnak a befejező, utolsó része a Válaszd az életet!, mely lezárja Makszim Kammerer Lakott szigettel kezdődött, majd a Bogár a hangyabolyban folytatódó történetét is. Így a testvérpáros igyekszik minden eddigi nyitott kérdésre választ adni, hogy megfelelő lezárása legyen a mind a trilógiának, mind az egész univerzumnak, ami mindenképpen dicséretet érdemel, ám aki csak a későbbi regényeket olvasta kicsit kellemetlenül is érinthet.

(Tovább...)

A regény 1979-ben látott először napvilágot és a magyar fordításra sem kellett sokat várni, ugyanis 1983-ban már megjelent a Metagalaktikában. Azonban a regény teljes terjedelmében csak a 2010-es kiadású könyvben olvasható, méghozzá megfűszerezve Borisz Sztrugackij utószavával, mely sok érdekességet tartalmaz a regény írásának körülményeiről.

(Tovább...)

Annak idején óriási élmény volt eredeti, orosz nyelven megnézni a Stalker című filmet, mely azóta is a kedvenc sci-fi filmjeim egyike. A film volt az első az első kapocs a Sztrugackij testvérek munkásságával, ugyanis a hasonló című regényük (megjelent Piknik senkiföldjén és Piknik az árokparton címen is) adta az alaptörténetet. Sajnos a regényt azóta se sikerült beszereznem, így első olvasói élményem az orosz fivérektől a Menekülési kisérlet volt, mely két viszonylag eltérő írású novellát tartalmaz. Így most kíváncsiam vágtam bele, hogy kiderítsem mit tartogat számomra a Lakott sziget.

(Tovább...)

Az igazi Blade Runner, hirdeti a borító. Ennek oka, hogy a regény érdekes életúton van túl. Adott Nourse regénye a Blade Runner (pengefutár). A későbbiekben a regényből Borrughs készített forgatókönyvet, ám a film sosem került megrendezésre. Azonban a cím annyira megtetszett az Alien filmet is rendező Ridley Scottnak, hogy megszerezte a jogokat és egy teljesen más filmet készített belőle, a Szárnyas fejvadászt, mely film történetét Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? című regénye adta. Tehát Nourse Pengefutárja és Scott Szárnyas fejvadásza csak a nevében egyezik, semmilyen más kapcsolat nincs. 

(Tovább...)

Haplatán Cukira most minden eddiginél nagyobb feladat vár, ugyanis Kremátor Kristóf és gonosz nagyanyja, Mánia Mutter legújabb terve, hogy a huszonöt szigetből álló Abarat csodálatos világán kioltják a Napot és a Holdat, hogy Örök Éjfél köszönthessen a varázsvilágra.  A csirkevári tinilány ezt nem hagyhatja, így összeszedve barátait és minden bátorságát, nekiindul, hogy kivegye a részét az Órák küszöbén álló Nagy Háborúból.

(Tovább...)