Valószínűleg Wilsont már nem kell senkinek se bemutatnom, ugyanis nemrégiben több könyvéről is írtam már, ahol szót ejtettem zsenialításáról. Még ha a Tengely kicsit gyengébbre is sikeredett, mégis jó úton halad afelé, hogy újabb kedvenc szerzőmmé avassam. Ezért is mertem belevágni annak ellenére a Bioszféra könyvébe, hogy tőlem igen messze állnak a témával kapcsolatos dolgok.

(Tovább...)

A történet főszereplője Zoe Fisher, aki egy idegen bolygóra kerül, mely az ember számára halálos veszélyeket tartogat, még a szigorú óvintézkedések ellenére is. Azonban nem véletlen, hogy Zoe kapja a feladatot, ugyanis a távoli jövőben a Földet irányító Trösztök, nemcsak első osztályú kiképzésben részesítették, de még genetikailag is ellenállóbbá tervezték főhősünket.

Az Ízisz nevű bolygó felderítése azért is olyan fontos a Trösztöknek, mert egyedülálló ökológiai áttörésekkel kecsegtet, és így mindent megtesznek, hogy ezen előny birtokosai lehessenek. Ebből szinte már egyenesen következik, hogy Zoe ne legyen elszenvedője munkaadói hatalmi játékainak, ráadásul a bolygón uralkodó körülmények sem könnyítik meg feladatát. Így egy elkerülhetetlen katasztrófát létrehozva…

Tehát a történet mindenképpen izgalmakkal kecsegtet, melyet minden bizonnyal nem olvashatunk minden nap. Kellemes színfolt olvasni az Íziszen működő négy kutatóállomáson tartózkodó expedíció tagjainak őrlődését e kegyetlen világban. Wilsonnak sikerült úgy bepillantást engednie egy halálos környezetbe, hogy ugyanakkor csodálatra méltó is legyen.

A történet előrehaladtával egyre jobban tudunk azonosulni az expedíció tagjaival is, ráadásul Wilson olyan jól keveri a szálakat, hogy egy teljesen idegen bolygó felszínén is sikeresen mutat rá a jelenleg is uralkodó társadalmunkra, melynek köszönhetően még saját magunkat is jobban megismerhetjük. Olvasás közben az izgalmak is egyre sokasodnak. Miközben a kutatók az idegen bolygó veszélyei és a Trösztök hatalmi játékai között őrlődnek, rájönnek, hogy minden ember pótolható, így ők is. Talán Zoe már eleve késve érkezett a távoli planétára?

Annak ellenére, hogy a könyv csak 240 oldalas, Wilson mégis mindenre elegendő időt fektet. Jó érzékkel váltogat a témák között, miközben megteremti élethű szereplőit és rámutat a problémákra is.  Ráadásul a történetbe ügyesen van keverve ezúttal is egy szerelmi szál, a könyv végén elszabaduló pokol pedig egyszerűen zseniális. A történetben szerencsére nem kerül minden kisebb szál egyértelmű lezárásra, így elolvasása után is sokáig rágódhatunk rajta, amelyet én mindenképpen értékelek.

Ennek ellenére valahogy mégis maradt egy kis megmagyarázhatatlan hiányérzetem a könyv végére. Talán ez betudható annak is, hogy egyszerűen engem kevésbé varázsolnak el az ilyen témák. Annál is valószínűbb ez, mert Wilson a Bioszférában is bebizonyította, hogy korunk egyik legizgalmasabban és legsokoldalúbban író művészeink egyike.

Tehát az író rajongóinak mindenképpen ajánlom, mert egy teljesen más környezetben ismerhetjük meg az írót. Engem kellemesen elszórakoztatott, és mire kiolvastam már meg is jelent magyarul is, a Pörgés és a Tengely zárókötete az Örvény.

A könyv 25% kedvezménnyel kapható a galaktikabolt.hu oldalon.