A Pörgésnél hosszan ecseteltem mekkora hibát követtem el azzal, hogy a megjelenés után milyen későn találtam rá. Most nem volt ilyen problémám, ugyanis amint letettem, máris a kezembe vehettem a várva várt folytatást, a Tengelyt is.

(Tovább...)

A Tengely harminc évvel a Pörgés története után játszódik, amikor a Feltételezettek megnyitják a kaput egy szép, új világ felé az Indiai-óceánnál. Az átjáró lehetővé teszi az emberiség számára, hogy meghódítson egy külön a kedvünkért létrehozott új bolygót. A telepesek hát birtokba is veszik az új világot és ezzel már el is érkeztünk a könyv egyik legjelentősebb mondanivalójához, az emberi hülyeséghez. Ahelyett, hogy örülnénk annak, hogy tiszta lappal kezdhetjük egy vadonatúj bolygón, inkább folytatjuk ugyanazt a környezetromboló élettípust, mint napjainkban.

Ezek azonban csak a regény háttértörténetéül szolgálnak. A fő szál ugyanis Lise Adamset követi, amint eltűnt apja után nyomoz, amikor is egy üstököspor-eső lepi el a bolygót, melyben különös módon apró gépezetek jelennek meg. Ám az eseménynek köszönhetően Lise megismerkedik egy világcsavargó ex-matrózzal, Tötök Findley-vel, valamint kiegészülve egy marsi nővel és egy fiúval arra készülnek, hogy fölvegyék a kapcsolatot a titokzatos idegenekkel, ám kalandjaik közben rádöbbennek, hogy valaki megint manipulálja az időt…

Wilson ezúttal sincs hiányában nagyszerű és merőben új ötletekkel. Sikerült azt hoznia, amitől a Pörgést is megszerettük, a tudományos sci-fi elmesélés, már-már a nagymester Clarke-ot idézi, de mindenképpen méltón léphet nyomdokaiba. Olvasás közben sokszor eszmélni arra, hogy az emberben már sokszor megfordult az a gondolat, amelyet most az író szépen le is vezet.

A sci-fi mellett ezúttal is nagy hangsúlyt kapott az emberi kapcsolatok jellemzése és sokkal több társadalomkritikát is tartalmaz az elődjénél, ráadásul kevésbé burkoltan is teszi mindezt. Nem szeretném előre leleplezni a könyv tartalmát, de előjáróban annyit elmondhatok, hogy Wilson egy egészen érdekes ötlettel állt elő vallási téren is, melyen szintén sokáig elrágódhatunk.

Az előző részhez képest azonban sokkal bonyolultabb is lett az egész könyv, így nagyban megköveteli az olvasó pontos figyelmét, ha tartani szeretné az iramot. Sajnos ezen a magyar fordítás és a szerkesztés sem segít túl sokat, ugyanis az előző részhez képest, kicsit összecsapottabb jellege van az egésznek.

Igaz a könyv maga is jóval gyengébb, mint elődje, ám inkább köszönhető ez annak, hogy a Pörgéssel Wilson nagyon magasra tette a lécet, minthogy a Tengely lenne egy pocsék regény. Tény, hogy a karakterek kidolgozása kicsit összecsépelt lett és a történetben is van pár kusza száll, de azért mégis megéri elolvasni.

A rengeteg nyitva hagyott kérdésre pedig jó hír, hogy a kiadó már fordítatja és igyekszik mihamarabb megjelentetni a trilógia befejező részét a Vortex, magyarul Örvény című befejezést. Melyről érdemes tudni, hogy a külföldi kritikák hasonlóan jónak tartják, mint a nyitókötetet, úgyhogy sok-sok szeretettel várjuk mi is.

A könyv 25% kedvezménnyel kapható a galaktikabolt.hu honlapon.